A Sponsa mea, Regina nostra. Külföldre került magyar királyi hercegnők civilizatorikus szerepe a középkori Európában című tanulmánykötetet 2026. február 4-én, szerdán 18 órakor mutatjuk be intézményünkben.
[1]
Programsorozatunk tizenötödik rendezvényén a Magyarságkutató Intézet, a L’Harmattan Kiadó és a Kortárs Női Reflexiók Fóruma kiadásában 2025-ben megjelent, Sponsa mea, Regina nostra című tanulmánykötetet mutatjuk be.
Időpont: 2026. február 4., szerda 18 óra
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota F épület,
VI. emeleti Alapítók tere
(1014 Budapest, Szent György tér 4–5–6.) [2]
A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!
Fb-esemény, [3] meghívó [4]
Köszöntőt mond Major Gyöngyi, a Kortárs Női Reflexiók Fóruma elnöke. A kötetet méltatja Prokopp Mária professor emerita (ELTE).
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői:
- Bíró Csilla, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa;
- J. Újváry Zsuzsanna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott egyetemi docense, a Kortárs Női Reflexiók Fóruma tudományos igazgatója;
- Kerékjártó Ágnes, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és
- Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos igazgatója.
A beszélgetést Braun László, a Kortárs Női Reflexiók Fórumának tudományos főmunkatársa vezeti.
Sponsa mea, Regina nostra. [5] Külföldre került magyar királyi hercegnők civilizatorikus szerepe a középkori Európában. Szerkesztette: Bíró Csilla, Kerékjártó Ágnes, J. Újváry Zsuzsanna (Budapest, Magyarságkutató Intézet, L’Harmattan Kiadó, Kortárs Női Reflexiók Fóruma, 2025)
[6]A kötet alapgondolata szerint a középkori magyar királylányok nem passzív szereplői voltak az európai hatalmi térnek. Házasságaik révén kulturális mintákat, vallási gyakorlatokat, szociális érzékenységet és uralkodói ethoszt vittek magukkal Skóciától Bizáncig, Aragónia udvarától Nápolyig.
[…] A könyv címe – „Sponsa mea, Regina nostra”, vagyis „kedvesem és királynénk” – egyszerre utal a személyes és a közösségi szerepre. Arra a kettősségre, amelyben a magánélet, a hit és az uralkodói felelősség nem vált el egymástól.
[…] A tanulmánykötet részben történeti portrékat rajzol, illetve azt is megmutatja, miként váltak ezek az asszonyok kulturális, szociális és szellemi mintákká új hazájukban.
[…] A tanulmányok szereplői között találjuk többek között Skóciai Szent Margitot, Árpád-házi Szent Erzsébetet, Szent Kingát, Anjou Szent Hedviget, Árpád-házi Konstanciát, Nápolyi Máriát vagy Szent Piroskát, a bizánci császárnét. Életútjaik időben és térben távol esnek egymástól, mégis közös mintázat rajzolódik ki: mindannyian egy olyan magyar királyi hagyományból indultak útnak, amelyben a keresztény felelősségvállalás, a karitatív cselekvés és a közösség szolgálata alapérték volt.
[…] A könyv tanulsága szerint a magyar középkor emlékezete nem kizárólag a Kárpát-medencében keresendő. Európa számos pontján – templomokban, városokban, kultuszokban – ma is ott élnek azoknak a magyar királylányoknak a nyomai, akik évszázadokkal ezelőtt csendesen, de maradandó módon formálták a kontinens történetét.