Olajtemperával festett táblaképek, nagyméretű kézzel szövött falikárpitok, rostreliefek, mintázott cellulózlapokra pigment festékkel, korunddal és aranyfüsttel festett objektumok, grafikák. A műtárgyak egyediségét, különlegességét az adja meg, hogy többségük valóságos ipari környezetben készült, ezek technikája klasszikus műtermi környezetben nem állítható elő. Ebbe az intim, de a figyelmes és értő tekintet számára megnyíló világba kalauzolnak el a művész képei, melyekben való megmerítkezés különös élményvilágot kínál fel a kiállítás látogatójának.
A 100 éve született Kosáry Domokosra, az MTA tagjára, egykori elnökére, Széchenyi-nagydíjas történészre, a nemzetközi tudományos élet és közélet kiemelkedő egyéniségére emlékezünk a március 8-ig látható kiállítással.
„Kilenc évig kísértem figyelemmel a kohászat leépülését, egy drámának voltam részese, ahol emberek ezrei váltak munkanélkülivé. A gyárban akkoriban tizenháromezren dolgoztak, a különféle munkahelyek megszüntetése, az elbocsátások évekig elhúzódtak.
Az események alakulását előre nem láthattam, a hírek mögötti világ érdekelt. Az ember és környezetének sajátos bemutatásával a korszak vizuális lényegét, egy szubjektumon átszűrt életérzést szándékoztam közvetíteni.."
Csokonai Vitéz Mihály egy Lillának (Vajda Juliannának) dedikált, 1800-ban kiadott kötetét és ennek lapozgatható digitális változatát állítjuk ki a 240 éve született költő emlékére. A költő 1797 nyarán Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával, aki rövid ideig tartó boldog kapcsolatuk Lillájaként a magyar szerelmi költészet verseinek egyik ihletője lett.
Jékely Zoltán születése centenáriumának évében a költő, prózaíró, fordító és szerkesztő alakját és gazdag életművét kívánja megidézni az OSZK Kézirattárának kiállítóterében Én már rég a harangoké vagyok címmel 2013. október 30-án megnyílt interaktív kamarakiállítás.
A nagyközönség számára kevéssé ismert alkotások: Kósa György, Maros Rudolf, Székely Endre, Takács Jenő művei mellett az érdeklődők megtekinthetik a korai megzenésítések egyik legnevezetesebb darabjának, Kodály Zoltán: Norvég leányok c. kompozíciójának eredeti partitúráját is.
Másként közelített, mást keresett és mást látott meg Indiából a filológus és mást a természettudós, mást a művész vagy a műgyűjtő, a teológus, vagy egy vadász, és megint mást az alkalmi utazó. Voltak, akik hosszú időt, több évet töltöttek Indiában, mint Baktay Ervin, vagy Germanus Gyuláék, és voltak, akik életük végéig ott is maradtak, mint Kőrösi Csoma Sándor…
Jing Zaiping munkái alapvetően a hagyományos kínai festészet anyagát, technikáját, szemléletét hordozzák, amelynek ábrázolásmódja erőteljesen különbözik az európai festészettől. Világában a rajz ismeretlen, a kompozíció elvont, impresszív, érzelemgazdag, már-már filozofikus.
Illés Árpád 1935 után Weöresnek több könyvét tervezte és illusztrálta, majd hamarosan valódi közös munkákba kezdtek. Természetüknél fogva ilyenek a színpadra szánt darabok. Elkészült A holdbeli csónakos Illés színpadi terveivel, abszurd játékuk, a Tyunkankuru Illés jelmezterveivel; de nagy elhatározással fogtak bele a csak maguk számára készülő „kék, barna és sárga könyvbe” is, amelyekbe az elgondolás szerint Illés rajzai és Weöres szövegei felváltva kerülnek, hogy végeredményként egy korpuszt alkossanak.
„Nemcsak fővárosunk minden valamire való tollforgató embere, hanem a vidéki hirlapírók és tudománnyal foglalkozók is állandó összeköttetésben vannak vele, s alig múlik el egyetlen nap is, hogy valaki írásban, vagy élőszóval egy vagy más tudományos kérdésben, ha régi adatokra van szüksége, fölvilágosításért ne folyamodnék hozzá.” Írta a korabeli Vasárnapi Újság