Interpretációk interpretációja

Az Országos Széchényi Könyvtár évente rendezi meg belső konferenciáját, Tudományos Ülésszakát, melyen az intézmény kutatóin túl rangos vendégelőadók is szerepelnek évről évre. A tematikus konferenciák válogatott, szerkesztett anyagai 2010-től önálló tanulmánykötetekben Bibliotheca Scientiae et Artis címmel könyvsorozat formájában is napvilágot látnak (sorozatszerkesztő: Boka László), melyek az OSZK és a Gondolat kiadó együttműködésében kerülnek terjesztésre.

A sorozat 7. tagja az interpretációk interpretációinak érdekes kérdéskörét vizsgálja, bevonva a tudós elődök és hagyatékok viszonyának kérdésköreit is a vizsálódásokba. Egy feltáratlan, rendezetlen anyag vagy gyűjteményrész bármiféle feldolgozása, rendezése óhatatlanul valamiféle interpretációt von ugyanis maga után, amely alapvetően befolyásolja a forráscsoport későbbi sorsát, s amelyhez az intézményi kutatóknak mindenféleképpen viszonyulniuk kell valamilyen formában.

E tanulmánykötetben az írások azt a finom kapcsolatot vizsgálják meg, amely a forrás, a tudós könyvtáros vagy muzeológus, az egykori szaktudósok és az adott kutatási téma mai állapota között megrajzolható, különös tekintettel a fizikai beavatkozásból (foliálás, rendezés, tagolás stb.) fakadó, egymást követő és egymásra épülő interpretációk sorozatára.

„Az archívumok működését az elméleti reflexiók általában kevéssé szokták exponálni. Részben azért, mert a teoretikusok igen ritkán szokták testközelből ismerni az anyag megőrzéséhez kapcsolódó intézmények valódi működését, részben pedig azért, mert egyszerűbb axiomatikusnak tekinteni s nem bolygatni az interpretálandó anyag fennmaradásának a körülményeit, így legalább a kiindulópont nem vet föl rögtön dilemmákat. Pedig érdemes azzal szembenézni, hogy már itt is erős értelmezői szempontok működnek: az archívum sem áttetsző médium, s végképp nem csupán olyasmi, amely egyszerűen fenntartja nekünk a forrásokat. [...]

Nyilván meg kell különböztetnünk a hagyatékon már tudatosan nyomot hagyó személyiség értelmező gesztusait attól az esettől, amikor egy szétszórt anyagból kell rekonstruálnunk a személyiségjegyeket, de éppen az az érdekes, hogy még egy teljesen tudatos örökhagyó személyiség szándékai is átértelmeződhetnek az archívumi rendezés során.” – Részlet Szilágyi Márton: Archiválás és kánonizáció. A Kazinczy-hagyaték utóéletének termékeny dilemmái című tanulmányából.