Magyarországi magánkönyvtárak IV. 1552–1740

A lassan harminc éve kitűzött cél, hogy a Mohács utáni két évszázad magánkönyvtárainak jegyzékeit egyetlen korpuszban kutathatóvá tegyük, ezzel a kötettel is a teljesség felé közeledik. A mostani kötet tartalomjegyzéke nagyon jól érzékelteti az olvasmánytörténeti forráshelyzetet a kora újkori Magyarországon, mintegy százhúsz 17-18. századi könyvjegyzék vált hozzáférhetővé. A hivatali írásbeliség új korszaka kezdődött akkor, amikor a töröktől visszafoglalt Magyarország és Erdély a Habsburg Birodalom részévé vált. Az ország modernizálási terveiben is szerepel a hivatali írásbeliség megerősítése, és az ingatlanok összeírása mellett egyre nagyobb figyelem esett az ingóságok számbavételére is. Arról nem is beszélve, hogy a gyűjtemények nagyobbak lettek, igényelték az időről-időre sorra kerülő számbavételt, összeírást. Nem véletlen, hogy a most közölt könyvösszeírások kétharmada az 1720 utáni időszakból maradt fenn. Több könyvjegyzék már ismert, mi mégis újra kiadjuk. Ezt azért tesszük, mert szeretnénk, ha egyetlen sorozatban elérhetőek lennének az azonos műfajú források. Így talán még a nemzetközi kutatói közösség is figyelmet szán a dokumentumoknak, olyanoknak, amelyek nem közvetlenül a saját közösségük művelődéstörténetét illetik. Ez a gyűjtemény megmutathatja azt is, hogy milyen hatással volt a saját nemzeti kultúrájuk Európának ebben a szögletében.

A dokumentumokat, eddigi gyakorlatunknak megfelelően igyekeztünk betűhív formában közreadni. Az olvasatok is talán jobbak, mint 20 évvel ezelőtt, hiszen az interneten viszonylag gyorsan lehet az egyes tételeket azonosítani, akár átfirkált szöveghelyeket is nagy biztonsággal elolvasni. A jegyzetek közlésében az első információ megadására törekedtünk, és nem mindig tárjuk fel a kérdés teljes szakirodalmát. Az egyes könyvjegyzékek feldolgozásánál természetesen a teljességre törekszünk, most csak a szövegek egyszerű olvasatát hozzuk nyilvánosságra.

(Kivonat Monok István Előszavából)