Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655)

Heltai János monográfiája az 1601–1655 között Magyarországon megjelent, illetve külföldön megjelent, de részben vagy egészben magyar vonatkozású könyvek rendszerezésére vállalkozik, forráscsoportját tehát a Régi Magyarországi Nyomtatványok című nemzeti retrospektív bibliográfia 17. századi kötetei jelentik. Amint a kötet bevezetőjében Heltai megfogalmazza, célja az RMNy-ben felhalmozott adatanyagot folyamatosan olvasható tanulmány formájában, a kiadványok tárgyi, tartalmi és műfaji összetételére összpontosítva közzétenni.

Az RMNy kiadványleíró szabványát a szakemberek méltán tekinthetik Európában egyedülállónak, hiszen nemcsak pontos bibliográfiai leírásokat tartalmaz, hanem műfaji besorolást is tesz, összefoglalja a kiadványok tartalmi ismertetését, kimutatja a kapcsolódó tételek közötti összefüggéseket, és a vonatkozó szakirodalmat is felsorolja. A kutatók munkáját emellett a kötetekhez csatolt tízféle mutató könnyíti meg. Ezek az anyagrendezés lehetséges szempontjaira is rámutathatnak, amelyek mentén – kutatói beállítottságtól függően – a kiadványok más és más fókuszú feltárása végezhető el. Heltai János jelen rendszerezésének alapját az RMNy tárgymutatója képezi, ebből kiindulva építi fel azt a funkcionális és használati műfaji rendszert, amelybe nézete szerint az ebben az időszakban kiadott nyomtatványok 90 százaléka elhelyezhető. A szerző strukturális elemzésének és rendezésének eredményeképpen előttünk áll a 17. század első felének teljes kiadványstruktúrája, melyek a szellemi élet alapvető viszonyait jellemzik, és amelyekből általános következtetéseket vonhatunk le.

Heltai módszere deskriptív, nem az értékelés, az egyes ágazatokban való elmélyedés a célja, hanem egy olyan rendszer felállítása, amelynek segítségével ennek az időszaknak áttekinthetővé válik a nyomtatványtermése, ezáltal pedig nemcsak segédeszközt kínál a kutatók számára, hanem szempontokat is: egy-egy csoport általános jellemzésére tett megállapításai minden esetben tovább bonthatóak és mélyíthetőek a társadalomtudományok legkülönfélébb érdeklődéseinek megfelelően.