Tabula Hungariae: Lázár térképe és változatai

Méltó helyére került hazánk első nyomtatott térképe, egyik leghíresebb írott történelmi emléke, a Tabula Hungariae néven ismert Lázár-féle térkép, amelyet 2007. június 19-én, az UNESCO Világemlékezet Bizottsága 38 mű társaságában felvett a Memory of the World remekművei közé.

Az 1997-ben létrehozott jegyzékbe természetesen a világ valamennyi országa szeretné besoroltatni legféltettebb, vagy a leghíresebb nemzeti ereklyéit, de eddig ez csak 158 kivételes jelentőségű remekműnek sikerült. Ezek közé került be a 16. században élt, titokzatos sorsú magyar írástudó, Lázár térképe is. Híres műve, a Tabula Hungariae 1528. május közepén Ingolstadtban jelent meg. E mappát a kutatók és az érdeklődők évszázadokon keresztül csak leírásokból ismerhették, amíg 1880-ban az ismeretlenség homályából váratlanul elő nem bukkant. A híres bibliofil, gróf Apponyi Sándor vásárolta meg, és más ritkaságokkal együtt 1925-ben az ő adományaként került az Országos Széchényi Könyvtár régi és ritka könyveket őrző gyűjteményébe.

A Tabula Hungariae térkép kéziratát készítő Lázárt ma joggal tekinthetjük a magyar térképészet „Anonymus”-ának, mivel életéről és iskolázottságáról igen kevés ismerettel rendelkezünk.
Bizonyos, hogy magyar volt, ám nem végzett egyetemet, kéziratának nyomtatásban való megjelenését nem érhette meg. A térképezésre, illetve annak megszerkesztésére valamikor a 16. század első évtizedében kerülhetett sor, annyi bizonyosnak tűnik, hogy 1514-ben már kész, vagy ahhoz nagyon közeli állapotban lehetett. A Magyarország Mohács előtti állapotát rögzítő, felbecsülhetetlen értékű térkép ma csak egyetlen példányban létezik.

Lázár kézirát Johannes Cuspinianus, a bécsi egyetem rektora, és Magyarországon gyakran megforduló diplomata találta meg és vitte Bécsbe. A fenti eseményre valószínűleg valamikor 1526. szeptember 25. után kerülhetett sor, miután I. Szulejmán török császár a budai vár szobrait, a Corvina-könyvtár egy részét, a templomok arany és ezüst kegytárgyait hajóra rakatta, és Pest városát felgyújtatva elhagyta a középkori Magyarország fővárosát.

Az eredeti kéziratot a ma ismert formára Georg Tannstetter, a bécsi egyetem tanára szerkesztette át, ő adott neki címet is, s talán szintén ő készítette a latin és német nyelvű országleírásokat.
A térkép fametszetes nyomódúcát Ingolstadtban, Petrus Apianus nyomdájában készítették. A négy dúc illesztéseinél látható eltérések alapján valószínűleg legalább két ember végezhette a fametszést. A térkép nyomódúcai feltehetőleg Hans Sebald Beham, Martin Ostendorfer és Michael Ostendorfer fametszők értő keze munkája nyomán születhettek meg. Bizonyos, hogy 1527 körül hosszabb-rövidebb ideig mindhárman Ingolsdtadtban, éppen Petrus Apianusnál dolgoztak, de az is igaz, hogy jellegzetes szignójuk a Tabula Hungariae ... lenyomatán nem található meg. A nyomódúcra a több mint 1200 településnév az úgynevezett stereotypia eljárásával került fel, és ezt az új, korszerűnek mondható nyomtatási technológiát a világ éppen Petrus Apianusnak köszönheti. A Tabula Hungariae az első ma ismert teljes térkép, amely a fenti módszerrel készült.
A nyomtatás költségét a megtaláló, Johannes Cuspinianus vállalta magára, aki e jeles művet annak az I. (Habsburg) Ferdinándnak ajánlotta, akit a csehek 1526. október 23-án királyukká választották, míg a magyar rendek 1527. november 3-án királyukká koronázták.

A Lázár-térkép UNESCO-listára kerülése valóban nagy kitüntetés, a magyar kultúra rég várt elismerése. Hazánkat eddig Mátyás király világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana (2005) és Tihanyi Kálmán „Radioskop”-ja (2001) képviselte.