Tudományos és szakkönyvtárak Magyarországon

A hazai szakkönyvtárak átfogó történetével szinte teljesen adós könyvtártörténet-írásunk. Dr. Voit Krisztina, az irodalomtudomány kandidátusa, az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője kutatási területeinek egyike volt a közgyűjtemények története. E témakörbe tartozik az 1932 és 1952 közötti időszak hazai szakkönyvtáraira vonatkozó elemző tanulmánya és adattára, amelyet még 2010. április 29-i váratlan halála előtt sikerült befejeznie.

A kötet bevezető tanulmánya áttekinti a hazai szakkönyvtárügy kialakulását és fejlődését. A bármilyen testület vagy intézmény kezelésében található gyűjteményeket a Magyar Minerva 1900 és 1932 között megjelent hat kötete vette számba. A levéltári anyag eddigi ismeretében nincs nyoma a Minervákhoz kapcsolódó adatgyűjtés folytatásának. A tudományos társaságok és intézetek többségének iratanyaga a háború és az 1949-ben végrehajtott feloszlatások az iratanyaguk pusztulásával jártak. Ez azt jelenti, hogy az 1932 utáni időszak kutatásához az Országos Könyvtári Központ listáin kívül a rendelkezésre álló külföldi forrásokat lehet és kell első sorban hasznosítani. A kötet tanulmánya bemutatja és értékeli ezeket a forrásokat, betekintést nyújt a hazai szakkönyvtárak háború utáni helyzetéről, az általános államosítás következményeiről. Ezeknek a forrásoknak testületi, intézményi adatait összesíti a települések betűrendjében a 486 tételes, mutatókkal ellátott Adattár. Függelékként két, az Országos Könyvtári Központ levéltári anyagában fellelhető összeírás listájának közlése teszi teljessé a korszak szakkönyvtáraira vonatkozó ismereteinket. E munkával a szerző szerette volna feleleveníteni – legalább jelzésekben – a hiányzó múlt foszlányait, és szeretett volna megmutatni valamennyit egy talán virágzónak is mondható, sokszínű, a szaktudományokat segítő, tápláló, ugyanakkor a hazai állapotokat is tükröző, kisebb nagyobb szakkönyvtári gyűjteményeket.