[1]Mérföldkövek, esztendők címmel centenáriumi kerekasztal-beszélgetést tartottak Jékely Zoltánról 2013. augusztus 20-án 17 órától a Kolozsvári Magyar Napok keretében a New York Kávéházban.
Jékely Zoltánról Vallasek Júlia, irodalomtörténész, a BBTE [2] oktatója, Boka László, irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója és Péterfy Sarolt, a Jékely-hagyaték kezelője beszélgetett. A beszélgetést Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld [3] című kulturális folyóirat főszerkesztője moderálta.
Az idei centenárium kapcsán az Országos Széchényi Könyvtár október 29-én nyíló időszaki kiállítással is tiszteleg emléke előtt (kurátorok: Péterfy Sarolt és Boka László), a PIM-ben pedig szakmai konferenciát szerveznek november közepén.
Jékely Zoltán idén lenne száz esztendős. A Nagyenyeden született neves költő, író, műfordító, publicista fiatalon, 1926-ban került Kolozsvárra. Édesapja, Áprily Lajos révén ismerkedett meg az induló erdélyi irodalom legjobbjaival. 1929-ben a család Budapestre költözött. Jékelyt felvették az Eötvös Collegiumba. Az egyetemen Horváth János, Eckhardt Sándor, Gombocz Zoltán és Gerevich Tibor óráit hallgatta. 1935-ben végzett, doktori disszertációját pedig az erdélyi magyar irodalom kezdeteiről és Kuncz Aladár munkásságáról írta. Nemcsak verseket, hanem tanulmányokat, kritikákat és műfordításokat is közölt. Huszonéves korában már elismert költő volt;1939-ben, huszonhat évesen már megkapta a Baumgarten-díjat.
Több éven keresztül dolgozott az OSZK Hírlaptárában (1935 decemberétől a Széchényi Könyvtár fizetés nélküli gyakornokaként, 1938-tól kinevezett könyvtárosként), s a magyar nemzeti könyvtár megbízásából utazott Kolozsvárra 1940-ben, felmérni az akkor visszacsatolt Észak-Erdély egyetemi könyvtára állományának állapotát. Életének zsúfolt, termékeny kolozsvári évei következnek ekkor, mind a magánéletét, mind szakmai előmenetelét illetően. Mikor 1946 novemberében visszaköltözött Budapestre, ismét az OSZK-ban talált menedéket. (1954-ig dolgozott a Hírlaptárban). 1948-tól 1957-ig hallgatásra kényszerült, ahogyan oly sokan a korban. Álom [4] című, már kinyomtatott, új verseskötetét a könyvhivatal cenzorai betiltották, Jékelyt pedig kizárták az Írószövetségből. 1957-ben kapott újra nyilvánosságot: a Tilalmas kert [5] című kötete huszonöt éves költői pályájáról adott ekkor számot.
A kétszeres József Attila-díjas (1970; 1979) költő 1982. március 19-én hunyt el; 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Hagyatéka a család jóvoltából az OSZK Kézirattárában [6] és a Petőfi Irodalmi Múzeumban [7] található.
Kapcsolódó tartalmak:
A fenti esemény rövid összefoglalója az Erdélyi Figyelő Youtube csatornáján [8].
A könyvhéten jelent meg a Jékely 100 [9] című kötet.
A Holmi című folyóirat áprilisi számát [10] Jékely Zoltánnak szentelte.