Az Új Nemzeti Kiválóság Program zeneakadémiai zárókonferenciáján is szóba került a nemzeti könyvtár archív hanghordozó-gyűjteménye. A Zoom-konferencia résztvevői a gyűjtemény különlegességeiről is hallhattak.
[1]Az Új Nemzeti Kiválóság Program zeneakadémiai zárókonferenciáján is szóba került a nemzeti könyvtár archív hanghordozó-gyűjteménye. A Zoom-konferencia résztvevői a gyűjtemény különlegességeiről is hallhattak. A HUN–REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa, Szabó Ferenc János tartott előadást az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) zeneakadémiai zárókonferenciáján. Az ÚNKP az egyik legsikeresebb hazai felsőoktatási ösztöndíjrendszer, amely 2016 óta támogatja a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat és kutatókat. Az előadó az ÚNKP Bolyai+ kategóriájában volt ösztöndíjas 2023–2024-ben; az ösztöndíj támogatásával az Országos Széchényi Könyvtár archív hanghordozó-gyűjteményének történetét kutatta. Az online konferencián bemutatta a gyűjteményt, kitérve annak egységeire, a jelentősebb hagyatékok és magángyűjtemények beérkezési körülményeire. Prezentációjában leginkább az 1950-es évek gyűjteményszervezési kérdéseire fókuszált. Bár a hangfelvételek viszonylag későn kerültek a kötelespéldány-szolgáltatás hatálya alá, az OSZK az intézményközi együttműködéseknek köszönhetően már az 1950-es évek utolsó harmadától kezdve szisztematikusan bővíthette gyűjteményét.
Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi Magyarország legnagyobb közgyűjteményben található archív hanghordozó-gyűjteményét. A nemzeti könyvtár több különgyűjteményében is vannak muzeális jellegű hanghordozók – elég csak a Kézirattár Babits-hagyatékában lévő röntgenlemezekre gondolnunk –, azonban a Színháztörténeti és Zeneműtárban lévő hatvanezer gramofonlemez, valamint a fonográfhenger-, LP- és Colorvox-gyűjtemény nemcsak Magyarország, de egész Közép-Európa egyik legjelentősebb kollekciója.
[2]