Második alkalommal rendezték meg 2025. szeptember 16-án a HM Hadtörténeti Intézet, a PPKE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskola és a PPKE „Felekezet és Identitás” kutatócsoportjának közös műhelykonferenciáját.
[1]
Második alkalommal rendezték meg 2025. szeptember 16-án a HM Hadtörténeti Intézet, a PPKE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskola és a PPKE „Felekezet és Identitás” kutatócsoportjának közös műhelykonferenciáját a Bálna Honvédelmi Központban.
Az „Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra…” – Vallás és háborúk kapcsolata II. című esemény előadásai a háborúk idején helytálló egyházi személyek tevékenységére, valamint a hadviseléshez kapcsolódó vallásos irodalomra fókuszáltak.
A konferencia egyik kiemelt előadója volt dr. Kovács Eszter, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárának munkatársa, aki Isten irgalma, Lipót diadala. Buda visszafoglalása és a törökök kiűzése Magyarországról a cseh nyelvű históriás énekek tükrében címmel tartott előadást. Részletesen bemutatta, hogy a magyarországi török harcok eseményei milyen széles körben jelentek meg a XVII. század végi cseh irodalomban, különösen a históriás énekek műfajában.
[2]
Előadásában rámutatott, hogy az 1683 és 1699 közötti időszakban a históriás énekek jelentős számban terjedtek, ám magáról az eseményről – például Buda visszafoglalásáról – viszonylag keveset közöltek. Sokkal inkább az előzményekre helyezték a hangsúlyt: a keresztények bűnös életmódjára, az isteni figyelmeztetések elutasítására, és a török támadásokat mint isteni büntetést értelmezték.
Az énekmondók szerint a fordulat a hősies kitartás, az erkölcsi megjavulás és a szabadító vezérek – mint Sobieski János és Lotaringiai Károly – megjelenésével következett be, a győzelmeket pedig csodajelek kísérték. A diadal legfőbb letéteményese minden esetben Lipót császár, aki Isten után a legnagyobb dicsőséget kapta az énekekben.
Dr. Kovács Eszter hangsúlyozta, hogy a cseh nyelvű törökellenes irodalom a század második felében jelentős szemléleti változáson ment át. Az apokaliptikus értelmezések a csehtestvér egyház felszámolását követően eltűntek, a későbbi írások pedig már nem a végidők jeleként tekintettek a harcokra. Ugyanakkor továbbra is hangsúlyozták a lelki küzdelem és az erkölcsi fölény szerepét a fegyveres sikerek mellett. Az is jellemző változás volt, hogy míg korábban az utraquista és a csehtestvér szerzők adták a török háborúk lelkiségi hátterét elemző írások többségét, addig a XVII. század végén már kizárólag katolikus szerzők munkái jelentek meg, ami az interpretációban és a szimbolikában is tetten érhető.
A cseh históriás énekek így nemcsak irodalmi, hanem mentalitástörténeti szempontból is értékes forrásai annak, miként látták és értelmezték a kortársak a Magyarországon zajló törökellenes harcokat a XVII. század végén.
Kapcsolódó tartalom: