Diplomáciai egyeztetés, kulturális párbeszéd és ritka kincsek bemutatása a nemzeti könyvtárban.
[1]
2025. december 11-én, csütörtökön a Belga Királyság magyarországi nagykövetségének delegációja tett hivatalos látogatást az Országos Széchényi Könyvtárban. A küldöttséget őexcellenciája Jeroen Vergeylen, a Belga Királyság magyarországi nagykövete vezette, mellette részt vett Lénárt Zsuzsanna, a Flandria Diplomáciai Képviselete budapesti irodájának vezetője is. A megbeszéléseken jelen volt Káptalan István, a Haydneum – Magyar Régizenei Központ főigazgatója, amely intézmény a nemzeti könyvtár szoros szakmai partnere.
A delegációt Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója látta vendégül. A megbeszélés egyik hangsúlyos témája a jövőbeli együttműködések lehetőségeinek feltárása volt, emellett szó esett a vendégek számára is kiemelt jelentőségű Bártfai Gyűjtemény feldolgozásának és digitalizálásának előrehaladásáról. A több mint hetven kötetből – harminchárom kéziratos és húsz nyomtatott jelzetből – álló állományrész jelentős számban tartalmaz a németalföldi és a franko-flamand iskola mestereihez köthető műveket.
[2]
[3]
[4]
[5]
A tárgyalást követően a vendégek megtekintették a könyvtár digitalizáló központját, ahol Klinger Gábor osztályvezető adott áttekintést a központ működéséről és eredményeiről. Ezt követően Laskai Anna, a Színháztörténeti és Zeneműtár osztályvezetője mutatta be a Bártfai Gyűjtemény néhány kiemelt darabját, közülük Josquin des Prez, Heinrich Isaac, Thomas Crequillon és Jacob Vaet néhány művét.
A látogatás a Vershaza című kiállításrész megtekintésével zárult, amely a nemzeti könyvtárban őrzött, a magyar kultúrában ikonikus szerepet betöltő verseink – a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal – nemesmásolatait állítja középpontba.
[6]
[7]
A Bártfai Gyűjtemény (1537–1669) az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtárának legkorábbi összefüggő állományrésze. A Bártfa (ma Bardejov, Szlovákia) Szent Egyed-templomának kottatárából származó anyag a XVI–XVII. századi énekes többszólamúság fénykorából több mint 2600 művet őrzött meg kéziratos és nyomtatott szólamkönyvek, valamint tabulatúrák formájában.
A kollekciót 1914-ben vásárolta meg a magyar állam akkor még a törzsállományban őrzött központi zenei gyűjtemény számára, majd az erősen sérült anyag restaurálása az 1950-es évek végén kezdődött meg és 1970-ben folytatódott.