2026. március 23-án a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezték meg a Nemzetünk fájdalma és hitvallása című tudományos konferenciát, amely a Székely himnusz és a Magyar Hiszekegy keletkezését, változatait és történeti kontextusát vizsgálta.
[1]
[2]
[3]
2026. március 23-án a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezték meg a Nemzetünk fájdalma és hitvallása című tudományos konferenciát, [4] amely a Székely himnusz és a Magyar Hiszekegy keletkezését, változatait és történeti kontextusát vizsgálta. Az esemény átfogó képet adott a két meghatározó nemzeti imádság geneziséről, terjedéséről és értelmezési lehetőségeiről, különös figyelmet fordítva a szövegváltozatok kérdésére és azok esztétikai megítélésére.
A konferenciát dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke köszöntötte. A rendezvényt Takaró Mihály irodalomtörténész, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, József Attila-díjas költő nyitotta meg, aki egyben a tanácskozás moderátori feladatait is ellátta.
[5]
[6]
Baják László, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa a székelyek eredetéről és eredettudatáról beszélt, míg Kása Csaba történész-muzeológus a Székely himnusz kialakulásának korai szakaszát mutatta be A Kántátétól a Székely himnuszig. 1922–1945 címmel. Mező Gábor újságíró a Századvég képviseletében a mű 1945 utáni történetét tekintette át napjainkig. Dr. Sófalvi Emese zenetörténész pedig a dallamváltozatok alakulását elemezte, rámutatva arra, hogy a mű eredetileg nem himnusznak, hanem zsoltárnak készült. Balahó Zoltán történész-főmuzeológus előadása a Magyar Hiszekegy megszületését tárgyalta a Védő Ligák Szövetsége által meghirdetett ima- és jelmondatpályázat kontextusában.
Dr. Deák-Sárosi László, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútárának munkatársa, filmesztéta, Herczeg Ferenc-díjas költő előadásában a Székely himnusz verstani sajátosságait és szövegváltozatait vizsgálta. Kollégánk előadásában részletesen elemezte azokat a különbségeket, amelyek az úgynevezett folklorizált, illetve a plagizátorok által közvetített változatok és az autentikus szöveg között figyelhetők meg. Rámutatott arra, hogy ezek az eltérések sokszor csupán néhány szóban jelentkeznek, mégis jelentős értelmezési különbségeket eredményezhetnek. Külön hangsúlyt kapott az utolsó sor kérdése, amely az autentikus változatban eltér az énekelt formától, és amely jól példázza a szöveghagyomány alakulásának problematikáját.
[7]
[8]
A tanácskozás egyik központi célja az volt, hogy tudományos igénnyel, de közérthető módon feltárja a Székely himnusz genezisét: miként jött létre, kik voltak szerzői, és milyen utat járt be elterjedése során. A konferencia kitért arra is, hogy a mű több változatban maradt fenn, ami nem csupán folklorizációs folyamatokkal magyarázható, hanem egy plágiumper ténye is hozzájárult a szöveg alakulásához. Az előadások a szövegváltozatok elemzésén keresztül pontos képet adtak ezekről a folyamatokról, és esztétikai érveket is felsorakoztattak az egyes változatok mellett vagy ellen.
A konferencia kontextusba helyezte a Székely himnusz jelentőségét, mint az egyik legfontosabb nemzeti imádságot, amely aktualitásától függetlenül is érvényes, ugyanakkor az esemény apropóját az is adta, hogy szerzői, Csanády György és Mihalik Kálmán 130, illetve 131 évvel ezelőtt születtek. A tanácskozás diskurzusa kiterjedt arra is, hogy kik és milyen közösségi keretek között emelték fel a művet, különös tekintettel a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületére, valamint arra, hogy a székely és a magyar nemzet miként tekintett erre a műre közös imádságaként.
[9]
[10]
Kapcsolódó tartalom:
A Székely himnusz története – a Magyar Nemzeti Múzeum és az OSZK közös kiállítása [11]