Nyelvrokonság és nyelvtörténet

Mátyás Flórián (1818–1904) a 19. század második felében megerősödő magyar történeti nyelvtudomány kevéssé ismert és méltányolt alakja. Viszonylag rövid nyelvészeti pályája a modern magyar nyelvtudomány kibontakozásának első, átmeneti korszakára esik. 1856 és 1871 között publikált nyelvészeti témájú tanulmányokat, illetve ekkor készítette nyelvtörténeti szótárát is. Ebben az időben még virágzott az 1830–1840-es években kialakult bölcseleti nyelvtudomány, de már kibontakozóban volt a Hunfalvy Pál és később Budenz József nevével fémjelzett pozitivista történeti-összehasonlító iskola, melynek képviselőivel Mátyás többször is polémiába keveredett.

Mátyás Flórián eleinte főként nyelvhasonlítással foglalkozott, szóegyezéseket gyűjtött az indoiráni nyelvek és a magyar között. Érdeklődése később a nyelvtörténet felé fordult: nyelvtörténeti szótár megírásába kezdett, amelynek nagyobbik része kéziratban maradt, csupán három füzete jelent meg nyomtatásban. Ennek a tudománytörténészeink által még nem tárgyalt kéziratnak a segítségével – melyet az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz – képet kaphatunk Mátyás Flórián nyelvtörténeti és szótárírói törekvéseiről.