A Székely himnusz története – a Magyar Nemzeti Múzeum és az OSZK közös kiállítása

 

Megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum és a nemzeti könyvtár közös időszaki kiállítása, amely a Székely himnusz keletkezését, terjedését és huszadik századi sorsát mutatja be. 

A kiállítás végigvezeti a látogatót azon az úton, amelyen a mű a közösségi énekként megírt zsoltárból a székelység által magáénak vallott, majd nemzeti jelképpé vált Székely himnusszá lett. 

A kiállítás ünnepélyes megnyitóján dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke hangsúlyozta: a tárlat létrejöttét kettős évforduló indokolta. 2025-ben volt a székelyudvarhelyi Csanády György születésének 130. évfordulója, 2026 februárjában pedig a zeneszerző Mihalik Kálmán születésének ugyancsak 130. évfordulójára emlékeztek. Csanády György a Székely himnusz szövegének szerzője, Mihalik Kálmán pedig a dallam komponistája volt; életművük és együttműködésük adja a kiállítás történeti keretét. 

A tárlatot Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Beszédében arra mutatott rá, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum maga is nemzeti szimbólum, akárcsak a Székely himnusz, így egy nemzeti jelkép egy másik nemzeti jelkép falai között kapott helyet. 

 

A kiállítás koncepcióját Kása Csaba kurátor vezette fel, aki részletesen ismertette a Székely himnusz születésének körülményeit és az elmúlt száz év során kibontakozó történetét. 1921-ben Csanády György a székely egyetemi hallgatók összetartozás-tudatának erősítésére Nagyáldozat címmel ceremóniát állított össze. A szertartás forgatókönyve négy dalszöveget tartalmazott, amelyeket Mihalik Kálmán zenésített meg. Ezek közül az egyik, amely eredetileg a Kántáté címet viselte, idővel országszerte ismertté vált, és később Székely himnuszként rögzült a köztudatban. A kiállítás e korai időszakot kéziratokkal, kottákkal és nyomtatványokkal tette átélhetővé. 

A tárlat kapcsolódik az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntéshez is, amelynek értelmében Észak-Erdélyt és Székelyföldet visszacsatolták Magyarországhoz. A helyi lakosság a magyar honvédséget ünnepségek sorával fogadta, és ezeken az alkalmakon a Székely himnuszt is énekelték. A rádióközvetítések révén a dallam és a szöveg milliókhoz jutott el. Csanády György pedig még abban az évben kiadta a Székely himnusz kottáját, valamint A májusi Nagyáldozat című könyvét. 

 

A kiállítás bemutatja a kommunista hatalomátvételt követő időszakot is, amikor 1946 után a Székely himnusz Magyarországon és Romániában egyaránt felkerült a tiltott énekek listájára, és csak illegális úton terjedhetett. A „szellemi fogságból” végül 1989-ben szabadult ki, amikor mindkét országban összeomlott a kommunista rendszer. 

 

 

A kiállítás anyagát további intézmények és magángyűjtemények is gazdagítják. A Magyar Nemzeti Múzeum különböző gyűjteményeiből plakátok, térképek, emlékképeslapok idézik fel az 1940-es eseményeket. A Haáz Rezső Múzeum Csanády György-gyűjteményéből kéziratok, kották, személyes használati és dísztárgyak kerültek a tárlatba, míg a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár, valamint több magángyűjtemény ritka kiadványokkal, reprint kiadásokkal és dokumentumokkal járult hozzá a kiállításhoz. 

 

 

 

További képek