Újabb Goldmark-kéziratok a Zeneműtárban

A Nemzeti Kulturális Alap Értékmentő Pulszky Programjától kapott támogatásnak köszönhetően újabb különleges dokumentumokkal gazdagodik az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának világszerte egyedülálló Goldmark-gyűjteménye.

A keszthelyi születésű Goldmark Károly (1830–1915) ugyan bécsi zeneszerzőként vált világhíressé, szülőföldjéhez azonban élete végéig szoros szálak fűzték. A Hegedűverseny, a Sakuntala-nyitány és a 19. század utolsó évtizedeinek legsikeresebb operái között számon tartott Sába királynője szerzőjének pályáját természetesen a magyar zeneértők is különös érdeklődéssel követték, s a zeneszerző halálát követően hagyatékát leányától, Minnától a magyar állam vásárolta meg. A Goldmark gyakorlatilag teljes életművének szerzői kéziratait magába foglaló, nemzetközileg egyedülálló gyűjtemény kezdetben a Zeneakadémia ún. „Goldmark-szobájában” került kiállításra, 1978 óta azonban az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában kutatható a hagyaték. Jóllehet a most megvásárolt dokumentumok pontos történetét nem ismerjük, a közöttük található számos, közvetlenül Goldmark személyéhez kapcsolódó kézirat egyértelműen arról tanúskodik, hogy az új beszerzéssel egy eredetileg a szerzői hagyaték szerves részét képező, attól ismeretlen okból elszakadt részgyűjteménynek sikerült végre „hazatalálnia” eredeti forrásához.

A mostani gyarapodás legfontosabb tudományos hozadéka több fontos kottakézirat felbukkanása, amelyek Goldmark néhány fontos kompozíciójának keletkezéstörténetébe engednek bepillantást. Így például előkerült egy eddig teljesen ismeretlen Goldmark-kompozíció is: Friedrich Rückert Irrlichter című dalának megzenésítése.

A kutatók számára azonban legalább ennyire fontos a zeneszerző második operája, a Merlin alternatív változata, amelyben Goldmark a nyomtatásban megjelent formából ismertnél hatásosabbra próbálta alakítani a finálét. Jóllehet e partitúrarészlet csupán másolatban maradt ránk, Goldmark saját kezű bejegyzései bizonyítják, hogy a változtatások az ő szándékát tükrözik.

A kottákon kívül azonban sok egyéb izgalmas dokumentum is akad a most a Zeneműtárba került hagyatékrészben. Utóbbiak közül természetesen a zeneszerző saját tollvonásait őrzők a legfontosabbak, köztük az a Julius Korngoldnak címzett levél, amelyben Goldmark arra próbálja rábírni a korabeli Bécs befolyásos zenekritikusát, hogy a Téli rege című operája bemutatójáról írott beszámolóját a szokásosnál hamarabb publikálja, nyilván a rosszmájú ellenzők elhallgattatása végett.

Valódi kuriózum emellett az a két levél is, amelyeket a zeneszerző édesapja, Rubin Goldmark intézett fiához. Különösen megható az a tintamarás folytán igen nehezen olvasható, 1851-ben fogalmazott levél, melyben az apa féltő gonddal próbálja eligazítani az élet dolgaiban az alig 20 esztendős, de immár a maga útját járó Károlyt.

A gyűjteményben ezen kívül jó néhány Goldmarknak címzett hivatalos levél, illetve részére kiállított okirat szerepel. Ezek közül illusztrációnak talán elegendő a zeneszerző legjelentősebb kitüntetésével, a Lipót-renddel kapcsolatos dokumentumokat említenünk: a magyar nyelvű adományozólevelet báró Wlassics Gyula szignózta.

Mindez természetesen csupán ízelítő a Zeneműtár új Goldmark-forrásaiból, amelyek immár a korábbi Goldmark-gyűjtemény dokumentumaival együtt kutathatók az Országos Széchényi Könyvtárban. A közeljövőben megkezdődhet a most megvásárolt hagyatékrész tudományos feltárása is, s reményeink szerint a 2015-ös Goldmark-centenárium alkalmából könyvtárunk kiállítás formájában mutathatja majd be immár a korábbiaknál is teljesebb Goldmark-gyűjteményét a nagyközönségnek.