
2026. március 3-án Széttartó identitások a kora újkori Magyar Királyságban címmel rendeztek műhelykonferenciát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Kutatóintézetében. A rendezvényen intézményünket Garadnai Erika, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára tudományos kutatója képviselte, aki a XVII. századi polemikus nyomtatványok identitásképző szerepéről tartott előadást.
A HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet Reneszánsz osztálya által szervezett műhelykonferencia a Tarnai Andor-emlékévben megkezdett szakmai párbeszédet folytatta, amely a kora újkori Magyar Királyságban élő nemzetiségek identitásának formálódását vizsgálja. Az előadások a kora újkori szövegekben megragadható etnogenezis kérdéseire, a vallási eszmerendszerben gyökerező öntudat és önértelmezés jelenségeire, valamint a nemzetiségi nyelvek identitásformáló hatására irányították a figyelmet.
A konferencia középpontjában a XVII. század első évtizedeiben bekövetkező jelentős történelmi változások álltak, amelyek dinamizálták a nemzetiségek és felekezetek közötti kollektív diskurzust. Ebben a folyamatban a közösségek újraértelmezték a Magyar Királysághoz való tartozásukat, valamint az ennek leírására szolgáló natio, populus, gens, civitas és patria fogalmakat. A kora újkori Magyar Királyság multietnikus államalakulat volt, amelynek értelmiségét eredetére, neveltetésére és nyelvére tekintve sem lehet egységes jellemzőkkel leírni. A kialakuló identitások elsősorban a különböző nemzetiségek történeti irodalmában, illetve a historia litteraria korai törekvéseiben őrződtek meg.
A Tarnai Andor kutatásai óta ismert hungarus-tudat mellett ebben az időszakban számos, egymással olykor élesen szemben álló, máskor kevésbé kézenfekvő módon együttműködő toposzrendszer alakult ki párhuzamosan. A konferencia felkért előadói e jelenségeket a nyelvészet, az irodalomtörténet és a történettudomány nézőpontjából vizsgálták, összegző és részproblémákat feltáró előadásokban.
Garadnai Erika, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára tudományos kutatója A polemikus szövegek identitásképző szerepe a XVII. század második felében című előadásában a korszak meghatározó, felekezeti identitást formáló hitvitázó nyomtatványait elemezte. Előadásában rámutatott a nyomtatott vitairatok társadalomformáló jelentőségére, valamint arra a szerepre, amelyet a városi és gyülekezeti életben betöltöttek, és amely a lokális identitás kialakulásában is meghatározónak bizonyult. Emellett bemutatta a felekezetileg meghatározott politikai identitás polemikus iratokban megjelenő, kidolgozott toposzrendszerét is.